A mohóság tudománya

Posted on 05. dec, 2013 by in tréningen túl, vezetői tréning

Csodálkozva figyelem, hogy ma is (mint boldog fiatalságom idején) szidjuk a mohó bankárokat, a túlzottan meggazdagodó vállalatokat, vállalkozókat.  A történelem során a mi kultúrkörünk különböző, kreatív módon próbálta megleckéztetni a mohó embereket, cégeket (sárga csillag, gázkamra, államosítás, munkatábor, 98%-os adó, stb.) mégis velünk maradt az emberi mohóság. Paul Piff az amerikai UCLA egyetem kutatója a TEDx-en érdekes kísérleteket mutatott be az emberi mohósággal kapcsolatban és még érdekesebb meglátásai vannak annak okairól és társadalmi hatásairól.

A kutató és csapata a híres Monopoly társasjáték során azt figyelte meg, hogyan alakul a nyerő játékosok viselkedése, gondolkodásmódja. Több mint 100 párt figyeltek meg titkos videokamerán keresztül. A játékot úgy manipulálták, hogy a kiválasztott játékosnak több szerencséje legyen és megnyerje a játékot, míg a másik szegény maradt. Nos, a nyerő játékosokon a következő változásokat vették észre:

  • hangosabbak voltak, mint akik szegények maradtak
  • domináns nem-verbális viselkedést mutattak
  • a játék bábukat hangosan odacsapták a játéktáblához
  • a kitett sütikből többet vettek
  • látványosan ünnepelték sikerüket és
  • csökkent a szegény társukkal szembeni együttérzés.

A játék végén a kutatók megkérdezték, mit gondolnak, minek köszönhetik a sikert? Mindegyik nyerő játékos egyértelműen a saját kiváló stratégiájának tulajdonította a sikert.

A következő kísérletben 10 dollárt adtak a szegény (Amerikában 15 ezer dollár alatti éves jövedelemmel rendelkező) és gazdag (évi több mint 100 ezer dolláros jövedelem rendelkező) szereplőknek. A pénzt megtarthatták vagy el is adakozhatták. Nos, a szegények 44%-kal többet adakoztak, mint a gazdagok.

A kockajátékban a gazdagabbak háromszor annyit csaltak 15 dollár jutalomért, mint a szegényebbek.

Azt is kutatták, hogy Kaliforniában az olcsóbb vagy a drágább autók engedik-e inkább át a gyalogosokat a zebrán. Az eredményen már nem is csodálkozunk: minél drágább volt a kocsi, annál valószínűbb volt, hogy nem engedték át a vezetők a gyalogosokat.

Egy több ember számára szervezett találkozón „ott felejtettek” egy cukorkákkal teli üveget, amit  gyerekeknek szántak. A magukat gazdagnak vallók kétszer annyi cukrot vettek ki a gyerekeknek szánt üvegből, mint a szegények.

Paul Piff úgy véli, a Monopoly játék jól szimbolizálja azt, ami társadalmi szinten történik. Minél gazdagabb lesz valaki, annál inkább csökken benne az empátia, a könyörületesség a szegények iránt és annál inkább nő annak megideologizálása, hogy miért érdemli meg a gazdagságot.

A kutató szerint a jelenség mögött az a kapitalista társadalmakra jellemző kimondatlan társadalmi elvárás húzódik meg, hogy a sikeresség egyértelmű mérőszáma a vagyon. Minél több pénzünk van, annál többre vittük.

A növekvő társadalmi különbségnek nagy ára van – de evvel a következő írásomban foglalkozom.

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail

Rezsicsökkentés a viselkedés-közgazdaságtan segítségével

Posted on 10. jún, 2013 by in kreativitás tréning

A rezsicsökkentésnek többféle módja ismert. A hazai módszert már ismerjük – igaz a hosszú távú hatásait még nem, – ezért nézzük meg, máshol mivel próbálkoztak a viselkedés-közgazdaságtan friss tudományának segítségével.

Mindannyian tudjuk, mennyire fontos számunkra a közvetlen környezetünkkel való összehasonlítás, a környezetünkkel való versengés. Ha a szomszéd a kertjében sziklakertet csinál, mi is valahogy arra jövünk rá, hogy nekünk is már csak a sziklakert hiányzik, hogy jól nézzen ki a kertünk. Ha a szomszéd valamilyen szolgáltatást igénybe vesz, az a mi számunkra is szimpatikus lesz! Keep up with the Johnses! A 60-70-es években a szociálpszichológia alaposan feltérképezte a jelenséget.

Nos, Alex Laskey cége erre alapozta az energiaszámla magyarázatot. A fogyasztók a számlájukon nem csak azt látják, hogy mennyi a saját energiafogyasztásuk, hanem azt is, hogy az energiatakarékosan gondolkodó képzeletbeli szomszédnak mennyi a fogyasztása, mennyit fizet az energiáért. A megértést szépen, vizuálisan megtervezett, önmagukért beszélő, könnyen megérthető diagramokkal támasztották alá!

Láss csodát, az embereket elkezdte érdekelni az energiatakarékosság. Azok is elkezdtek utánajárni, mennyi a háztartásuk, azon belül az egyes készülékeik energiafogyasztása, akik csak automatikusan kifizették a számlát.  Valójában az történt, hogy a fogyasztók elkezdtek gondolkodni és rájöttek, hogy saját maguknak is van hatásuk az energiaszámlájukra, a rezsijükre. A módszert hat ország több mint 80 szolgáltatója kezdte el használni.

Ha érdekel az előadás:

Read More…

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail

Holló a hollónak örül – A hasonlóság elve és a befolyásolás pszichológiája

Posted on 23. máj, 2013 by in üzleti szimuláció

Holló a hollónak örül, én pedig annak, hogy feleségem (és kedves üzlettársam) már másodszor tartott sikeres előadást egyik kedvenc témánkból, a befolyásolás pszichológiájából. Ma a pécsi Bizalmi Kör üzleti reggelijén szerepelt és beszélt arról, hogyan hat ránk, emberekre, amikor azt tapasztaljuk, hogy egy másik ember hozzánk hasonló. Úgy vélem, hogy az előadáson bemutatott izgalmas kísérletek nem csak színesítették a prezentációt, hanem hasznos inputokat adtak minden hallgatónak. 

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail

Békében a haraggal

Posted on 05. máj, 2013 by in együttműködési tréning, konfliktuskezelési tréning, középvezetői tréning

Mi emberek, naponta többször is képesek vagyunk haragra lobbanni. Ilyenkor – vérmérsékletünktől függően – kiabálunk, fenyegetőzünk, ütünk, vágunk vagy csendben emésztjük magunkat. A harag kinyilvánításának következményei szerteágazóak és elkeserítőek. Megsértjük, megvádoljuk azt, akire haragszunk, kilátástalan vitába keveredünk, sebet ejtünk a kapcsolaton és fájdalmat okozunk akaratunk ellenére. Ha a harag elfojtását választjuk, (persze nem tudatosan, hanem például azért, mert gyermekként büntetést kaptunk a harag nyílt kimutatása miatt) akkor sem járunk jobban: talán durcásak leszünk, talán sértettek, talán a megtorláson törjük a fejünket. Az elfojtott harag megmérgezi a levegőt és bárki szippantja be azt, gyászos következményekkel járhat.

A harag megkeseríti életünket, rombolja kapcsolatainkat és bár szeretnénk szabadulni tőle, lehetetlennek tűnik a feladat. A széles körben ismert jó tanácsok mind hasznavehetetlenek: „Ne húzd fel magad!” „Ha dühös vagy számolj tízig!”

De miért is vagyunk haragosak? Miért olyan félelmetes a harag és miért vagyunk képtelenek a kezelésére?

A holland írónő, A harag című könyvében bámulatos egyszerűséggel és szemléletes példákkal mutatja be, hogyan születik meg bennünk a harag, miért ad annyi magabiztosságot, hogy sokszor még ragaszkodunk is hozzá, hogyan változtatja meg energiaszintünket, észlelésünket, és miért tévhit, hogy egy jó kis veszekedés megtisztítja a levegőt. Bár mindannyian ismerjük a harag érzését, a könyv első része, amely „csupán” bemutatja a haragot, számos hasznos felismerést hozhat. A könyv legértékesebb része azonban az, amely a harag kezeléséről, elengedéséről szól. A szerző által javasolt módszer nem csupán logikusan következik a harag természetéből, hanem kiválóan használható a mindennapi életben. A módszer lényege, hogy nem tagadjuk meg a haragot, nem fojtjuk el, hanem befelé, önmagunk felé fordulunk, átéljük a haragot, a gyökeréig hatolunk és addig ásunk lefelé önmagunkban, míg rá nem jövünk, hogy haragunk végső oka saját vágyainkban, kívánságainkban áll. Ez a befelé fordulás maximálisan megakadályozza, hogy vitába, veszekedésbe keveredjünk azzal, aki éppen előttünk áll és akiről tévedésből úgy véljük, hogy haragunk okozója.

A módszer természetesen nem sűríthető bele a fenti két mondatba, és így lerövidítve talán éppolyan homályosnak és használhatatlannak tűnik, mint a korábban ismert tanácsok. Boswijk-Hummel azonban gondoskodik arról, hogy módszerét alaposan megismerjük, és számos példát kínál ahhoz, hogy a mindennapi haragos helyzetekben sikerrel alkalmazzuk.  És itt nem csupán a magánéletben előforduló helyzetekről van szó. A szerző számos példát hoz arra, hogyan keseríti meg az iskolák, hivatalok, cégek életét a harag elégtelen kezelése, és a munkahelyi viták vezetéséhez is hasznos tanácsokat ad.

A harag és a nyomában keletkező viszályok hosszú távú hatásai nemcsak idegsejtekben mérhetőek, hanem forint és dollár veszteségekben, lassuló döntésekben, a kreativitás és a csapatmunka lanyhulásában.

Ha nem tud idejéből több napot áldozni a könyv elolvasására, akkor hallgassa meg rövid előadásunkat a témáról.

 

Sipos Tünde

tréner, mediátor, phd hallgató

 

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail

Hedonisztikus fenntarthatóság

Posted on 23. ápr, 2013 by in fenntartható fejlődés tréning

A fenntarthatósággal az a legnagyobb baj, hogy az a képzet társul hozzá, hogy a fenntarthatóság érdekében valamit fel kell adnunk. Nos, a dán Bjarke Ingels környezet dizájner szerint ennek közel sem kell így lennie, ha tudunk kreatívan gondolkodni. Példaként többek között egy dán hulladékégetőt említ, amit úgy alakítottak ki, hogy az épület mesterséges sípályaként is működik. A hulladékégető épülete tehát egyszerre szolgálja a fenntarthatóságot és ad lehetőséget a dánoknak a szabadidő kellemes eltöltésére. Ráadásként az erőmű kéményét úgy tervezték meg, hogy amikor az erőmű 1 tonnányi széndioxidot előállít, azt karikában pöfékeli ki a környezetbe, így az egész város látja, mennyi káros anyagot bocsájtanak ki!

Akiket további példa érdekel, ezt a linket javaslom.

Kíváncsi vagyok, hazánkban és a szűkebb környezetemben, mikor találkozunk hasonlóan kreatív megoldásokkal.

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail

Meglepő motivációs kísérlet

Posted on 18. ápr, 2013 by in középvezetői tréning

Dan Ariely, a viselkedés közgazdaságtan egyik jó nevű professzora a következő motivációval kapcsolatos kísérletet végezte:

A kísérletbe bevon személyek három csoportot alkottak és ugyanazt a munkát kellett elvégezniük. Amikor a feladattal készen lettek, azt oda kellett vinniük a kísérletvezetőhöz, majd ha akarták, elvállalták a következő – egyébként teljesen azonos – feladatot. A feladatért járó összeg azonban, fordulóról fordulóra csökkent. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy hány centnél fogják a kísérleti alanyok abbahagyni a munkavégzést, hány centnél fognak úgy dönteni, hogy ezt a munkát ennyiért már nem vállalják.

  • Az első csoportban az elvégzett munkát a kísérletvezető egy mosoly kíséretében megdicsérte és megköszönte.
  • A második csoportban minden szó nélkül, faarccal vette át az elvégzett munkát.
  • A harmadik csoport esetében a munkát elvette, majd azt látványosan megsemmisítette egy iratmegsemmisítővel.

Az nem meglepő, hogy azok dolgoztak tovább (egyre kevesebb pénzért), akiknek a munkáját megköszönték és elismerték. Ami a kutatót igazán meglepte az az, hogy nagyon kis különbség volt azok motivációs szintje között, akinek a munkáját a szeme láttára látványosan megsemmisítették, illetve azok között, akikét faarccal, mindennemű értékelés és köszönet nélkül vették át.

Nos, a fenti kísérletet végiggondolva, úgy tűnik, érdemes a vezetőknek megtanulniuk a munkatársakkal való megbeszélést azok teljesítményéről.

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail