Mint az állatok!

Posted on 24. aug, 2015 by in együttműködési tréning, vezetői tréning

Vajon miért van az, hogy amikor az embert az állathoz hasonlítjuk, mindig valamilyen rossz tulajdonság miatt tesszük?! Miért hisszük azt, hogy jobbak, morálisabbak, együttműködőbbek vagyunk mint az állatok? Vagy az ősemberek? A halászó-vadászó-gyűjtögetők? Bizonyára azért, mert jólesik az egónknak, ha különbnek gondoljuk magunkat másoknál. A régi korok, még tudományosan is megpróbálták alátámasztani ezt, s hitték, hogy a gyűjtögető ember agya kisebb és kevésbé fejlett volt.
Mindez tévedés. A föld minden állata, a muslincát is beleértve, képes a tanulásra. És az együttműködés, az altruizmus sem a modern ember találmánya. Jules Masserman a 60-as évek óta foglalkozik a rhesus majmok viselkedésével és több kísérletben is bizonyította, hogy a rhesus majmok képesek az együttérzésre és az önzetlenségre.
Egyik kísérletében megtanította a majmoknak, melyik láncot kell meghúzniuk ahhoz, hogy kisadag ételt, és melyiket ahhoz, hogy nagyadag ételt kapjanak. A majmok gyorsan tanultak és szorgalmasan húzogatták a búsás jutalommal járó láncot. Aztán az egyik napon váratlan újdonságot vezetett be Masserman. A lánc meghúzásakor, egy másik ketrecben lévő majom hirtelen áramütést kapott. A hat majom közül, akik látták az áramütést és társuk szenvedését, 4 majom azonnal abbahagyta a nagyadagot kínáló lánc húzogatását, és kisebb adaggal is beérték. Az 5. majom 5 napig egyik láncot sem húzta meg, és a 6. majom 12 napig inkább éhezett, csak hogy megkíméljen egy ismeretlen majmot a fájdalomtól.

Az együttérzés, mások fájdalmának, örömének, bánatának átélése agyunk tükörneuron készletének köszönhető, több millió éves múltra tekint vissza és nem a modern, kulturált ember találmánya. Használjuk hát bátran! Mint az állatok!

altruizmus az állatok között

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail

Az introvertáltak ereje

Posted on 11. jan, 2015 by in együttműködési tréning, vezetői tréning

Susan Cain 9 éves volt, amikor először vett részt nyári táborban. Édesanyja telepakolta a bőröndjét könyvekkel, ami természetes volt a számára, hisz az ő családjukban a kedvenc közös tevékenység az volt, hogy mindenki csendben olvasgatott. Susan nagyon várta a tábort, mert azt képzelte, hogy nemcsak négyen fognak egy közös térben olvasgatni, mint otthon, hanem sokkal többen, ami nyilvánvalóan sokkal nagyobb élvezet lesz a számára.

Mondani sem kell, hogy nem lett közös olvasgatás. Lett helyette közös buzdító énekelés és sok-sok vidám csapatmunka. A kis Susan alig várta, hogy legyen egy kis szabadideje, hogy olvasgathasson. Amikor a csapatvezető észrevette, hogy Susi olvas, azonnal jött és empatikusan elkezdte faggatni: Mi a baj, miért nem érzed jól magad, miért vagy ilyen magányos?

Susan sokáig azt érezte, gond van vele, amiért különbözik a többiektől. Egyetemi tanulmányai során és a munkahelyén is azt tapasztalta, a legsikeresebbek a nagydumásak, a véleményüket bátran hangoztatók, akik bátran „prezentálnak” és persze azok, akik csapatjátékosok!!!

Szerencsére Susan egy önismereti teszt segítségével megtudta, hogy nincs vele semmi gond, csupán introvertált személyiség. További szerencse, hogy nem elégedett meg ezzel az ismerettel, hanem elkezdte kutatni, mi a különbség az extrovertált és az introvertált típusok között, hogyan jelenik meg mindez a személyközi kapcsolatokban. Kutatásaiból egy nagyszerű könyv és több nagyszerű előadás született.

A könyv „Csend – A hallgatás ereje egy harsány világban” magyarul is elérhető! Érdemes mindannyiunknak elolvasni, hisz a világ nyugati felében nagyjából egyforma az introvertáltak és az extrovertáltak aránya, így az iskolában, a munkahelyünkön, a családunkban, a lépcsőházunkban minden bizonnyal találunk introvertált személyeket.

Aki megtapasztalta, hogy a munkahelyén milyen problémákat, konfliktusokat okoz az eltérő személyiségtípusok egy csapatban való munkálkodása, ugyanakkor azt is meg akarja tapasztalni, hogy milyen előnyök származhatnak a különbségekből, annak javasoljuk szervezetre, csapatokra, egyénekre szabott programjainkat! Meggyőződésünk, hogy a különbözőségekkel való együttélést tanulni kell és tanulni érdemes!

 

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail

A legtöbb halált okozó meggyőződés

Posted on 11. jul, 2014 by in együttműködési tréning, konfliktuskezelési tréning, önismereti tréing

  • Más emberek, események, dolgok felelnek azért, ahogy érzek és amit csinálok
  • Te rossz érzést okozol nekem – változtass vagy megbosszulom!
  • Nem én, hanem te vagy felelős az érzéseimért!
Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail

21/1 a veszélyek javára!

Posted on 15. dec, 2013 by in együttműködési tréning, vezetői tréning

Korábbi írásomban azon tapasztalatomról számoltam be, hogy a rossz és a kiváló csapatműködés leginkább attól függ, hogy mire figyelnek a csapattagok. Ha ennyire nyilvánvaló, hogy érdemes a figyelmünket tudatosan irányítani, akkor miért nem tesszük?

Nos, leginkább azért, mert nekünk, embereknek a figyelem a legszűkösebb erőforrásunk. Rövid ideig tudunk néhány dologra figyelni, és a néhány dologból (evolúciós parancsra) elsősorban a negatívumokat vesszük észre. Az amerikai pszichológiai szakfolyóiratok 1967. és 2000. közötti kivonatát végigelemezve, a kutatók azt találták, hogy az alábbi darabszámban jelentek meg cikkek.

Harag: 5.584                                                          Öröm: 415

Idegesség: 41.416                                                Boldogság: 1.710

Depresszió: 54.040                                               Elégedettség az élettel: 2.582

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail

Sokáig lesz munkánk – hála az oktatásügynek!

Posted on 03. okt, 2013 by in csapatépítő tréning, együttműködési tréning

A finn NOKIA így nyilatkozott a pályakezdőkről: „Ha felveszünk egy fiatalt, aki nem tudja a teljes matematika vagy fizika anyagot, ami ehhez a munkához kell, akkor meg vannak a kollégáink, akik könnyedén megtanítják neki ezeket. De ha olyasvalakit kapunk, aki nem tudja, hogyan dolgozzon együtt más emberekkel, hogyan gondolkozzon máshogy, hogyan találjon ki eredeti ötleteket, és aki fél attól, hogy hibázni fog, akkor semmit sem tehetünk.”

Ameddig mindezek megtanítására nem figyelnek a közép- és felsőfokú oktatási intézményekben, addig szükség lesz ránk, trénerekre.

Sajnálom, mert úgy szeretnék nyugdíjba menni, hogy már nincs szükség arra, amit csinálok, vagy jönnek a fiatalok, akik jobbak, ötlettelibbek, esetleg új megközelítést hoznak a tréningszakmába.

Az együttműködés tanulható/tanulandó készség!

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail

A 4 fülű ember

Posted on 17. jún, 2013 by in csapatépítő tréning, együttműködési tréning

A négyfülű ember nem egy mutáns, hanem olyan ember, aki egészséges és hatékony kommunikációra képes bárkivel. A kommunikáció során ugyanis, nem csak szakmai, tartalmi kérdésekről beszélünk, hanem a megfogalmazás módjával, a hangunkkal, a gesztusainkkal arról is üzenünk a másiknak, hogyan érezzük magunkat, milyen állapotban vagyunk, mit gondolunk róla, milyennek látjuk őt és a köztünk lévő kapcsolatot, valamint a kommunikáció természetéből adódóan valamilyen felhívást is intézünk hozzá, szeretnénk, hogy valamit megtegyen, vagy ne tegyen.

Ezt azt jelenti, hogy csaknem minden emberi megnyilatkozásnak 4 szintje van. És ez zavarokat, bonyodalmakat okoz a kommunikációban.  Vannak egy fülű emberek, akik mások mondandójából mindig csak azt hallják ki, mit mond az üzenet róluk. A „szerintem a te ötleted nagyon költséges” mondatból az egyfülű ember csak azt hallja meg, hogy a másiknak valamilyen problémája van vele. A másik egyfülű ember csak a tartalomra figyel. Ha keservesen síró partnere azt válaszolja a „mi baj?” kérdésre, hogy „semmi”, akkor az egyfülű ember rögtön megnyugszik, hiszen füle pontos információt hallott.

Schulz von Thun remek könyvében az efféle kommunikációs zavaroknak számos válfaját mutatja be, és természetesen megoldási, javítási tanácsokat is ad a kommunikáció sikeressé tételéhez. A könyv nemcsak a szakemberekhez szól, hanem a laikusokhoz is, ezért szövege könnyed és izgalmas olvasmányt jelent. Ezt az is bizonyítja, hogy az 1981-ben megjelent első kiadás óta 48 alkalommal kellett újranyomni a könyvet a német kiadónak.

A hölgy közönségnek azért ajánlom nagy szeretettel, mert az író példáiból sokszor magunkra ismerhetünk és könnyel kevert nevetéssel fedezhetjük fel, milyen (buta vagy inkább tragikus?) hibákat követünk el mi magunk a hétköznapi és a szakmai kommunikációban

Read More…

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail