A legerősebb placebo a beteg és az orvos kapcsolata

Posted on 05. jan, 2013 by in coaching, csapatcoaching, stresszcsökkentő és boldogságfokozó tréning

Dr. Lissa Rankin sebész több mint egy évtizedes sebészi tapasztalattal a háta mögött elkezdte a tudományos igényességgel dokumentált placebo hatáson alapuló gyógyulásos betegségeket tanulmányozni és meg akarta fejteni a placebo hatásmechanizmusát. Eredményeiről rövidesen könyvet jelentet meg, illetve két nagyszerű előadása is van a TED-en itt és itt.

Nos, szerinte a placebo azért olyan erős, mert ha valaki elkezd hinni valamilyen placebóban, (amiről természetesen nem tudja, hogy placebo) akkor elmúlik a (beteg embereknél nagymértékben meglévő) stressz és a test természetes gyógyító mechanizmusai felerősödnek, aminek hatására magától gyógyul meg a szervezet. A doktornő szerint nemcsak a csodaszerként beadott C vitamin lehet placebo, hanem az orvos viselkedése is. Nem mindegy, hogy az orvos odaadja a receptet a betegnek, hogy váltsa ki, vagy hogy azt mondja, „ez a legkorszerűbb gyógyszer, ami segíteni fog abban, hogy hamar meggyógyuljon”.0

Read More…

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail

A kreatív ötletek legjobban akkor jönnek, ha pozitív hangulatban vagyunk!

Posted on 30. dec, 2012 by in coaching, csapatcoaching

Mark Williamson professzor, a mindfulness egyik nemzetközi hírű képviselője, egyik előadásában általános iskolás korú gyermekek körében végzett érdekes kísérletről számol be. A gyermekeknek egy játékos feladat keretében egy labirintuson kellett keresztülvezetniük egy egérkét. A gyermekek egyik csoportjának azt mondták, az egérkét azért kell gyorsan átsegíteni a labirintuson, hogy meg ne egye egy bagoly, míg a másik csoportnak azt, hogy az egérke minél előbb lakmározni tudjon a finom sajtból. A labirintus feladattal azonban nem ért véget a kísérlet. Mind a két diákcsoport kreatív feladatot kapott, vagyis, minél több megoldást kellett adott idő alatt kidolgozniuk. Nos, azok a gyerekek, akik úgy vezették át az egeret, hogy közben meg ne egye a bagoly, 50%-kal kevesebb ötletet tudtak kidolgozni. A professzor magyarázata szerint azért, mert az evolúció azt tanította nekünk, hogy veszély esetén ne „agyaljunk”, hanem meneküljünk. A kreatív ötletek legjobban akkor jönnek, ha pozitív hangulatban vagyunk!

Read More…

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail

Ha segíteni akarsz, ne oszd az észt, hanem hallgass!

Posted on 17. dec, 2012 by in coaching, csapatcoaching

Egy nagyon érdekes előadást hallgattam a TED-en.  Ernesto Sirolli fiatal korától fogva szeretett volna segíteni az afrikai embereknek, de jó szándéka ellenére kudarcot vallott. Azonban nemcsak ő vallott kudarcot, hanem az a mód is, ahogy az okos, gazdag, felsőbbrendű fehér ember segíteni akart. Az előadó szerint ez elmúlt évtizedekben összegyűjtött 2.000 milliárd dollár segély teljes egészében kidobott pénz volt.

Read More…

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail

Tisztán látó, tisztán halló, léleklátó, lélekhalló …

Posted on 11. dec, 2012 by in coaching, csapatcoaching

Mindezeket a kifejezéseket nem a szemésznél és nem is a hallásvizsgáló állomáson hallottam, hanem az egyik TV adó műsorán, ami a háttérben duruzsolt, miközben ismerőseimnél teázgattunk. Más „szakmák” is szerepet kaptaka műsorban:Tisztán látó, tisztán halló, léleklátó, lélekhalló …. Nyilván ezek a szakmák azért jelenhettek meg, mert van rá igény és fizetőképes kereslet. Az emberek kapaszkodókat keresnek, szeretnék látni a jövőjüket, szeretnék tudni, hogy problémájuk megoldódik-e. Teljesen megértem őket, nekik egy képzett pszichológus vagy coach túl távoli úri huncutság.

Ma nagyon sok felmérés, kutatás, könyv van a coaching szerepéről, jelentőségéről. Meggyőződésem, hogy megérné azt is kutatni, mit csinálnak az ezoterikusok jobban, ügyesebben, mint a professzionális tanácsadók, hogy ilyen népszerűségre tettek szert.

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail

A legjobb megoldások azok, amiket a közösség talál magának!

Posted on 23. okt, 2012 by in coaching, csapatcoaching, teamcoaching

A fenti megállapítást egy csapatcoaching során hallottam a résztvevőktől. Mint coach teljesen egyetértek vele. A mi munkánk lényege pont az, hogy segítsük a csapatokat, közösségeket abban, hogy problémáikra, kihívásaikra megtalálják a saját válaszaikat. Egy külsős szakértő, akármennyire is tapasztalt, nem tudja teljes egészében átlátni azt a bonyolult rendszert, amelyben egy csapat, egy közösség működik. Mindezt egy coach sem látja át, ezért célja, annak a folyamatnak a moderálása, amelyben a csapat megtalálja saját válaszait. Az alkotás öröme és a kidolgozott válasz a csapaté, így sokkal elkötelezettebb annak megvalósításában.

Tapasztalataim szerint legtöbbször a vezetők azok, akik nem hisznek abban, hogy csapatuk képes a fejlődésre, ezért minket, mint külsős szakértőket kérnek fel arra, hogy világítsunk rá a csapat hibáira, mondjuk meg, mit tesznek rosszul. Ilyen felkérésekkor ajánljuk a csapatcoachingot. A coaching során az alkotás és az együttmunkálkodás öröméhez kívánjuk hozzásegíteni a csapatokat. Ahhoz, hogy maguk fogalmazzák meg céljaikat, figyeljék és avatkozzanak be, ha a céljaiktól eltérnének, legyen fegyelmük a konstruktív vitákhoz, amelyek során kiérlelik maguknak a megoldásokat.

1956. október 23-án egy egész ország fejezte ki azon akaratát, hogy ne kívülről szabják meg, hogyan éljen, hogyan gondolkodjon! Azonban nemcsak egy ország, egy ország kormánya nem szereti, ha megmondják neki, mit csináljon! Nem szeretik az országon belüli közösségek sem, ha erőnek erejével akarják őket megváltoztatni, megnevelni, még ha jó szándékkal teszik is.

Töretlenül bízom a coaching szellemiségében, abban, hogy nem az észosztásra, hanem az észmozgatásra van szükség! Ne feledjük, a nemzetközi szakirodalom szerint a coaching szó a magyar Kocs falu és az ott készülő kocsi nevéből származik. Nőjünk fel a feladathoz!

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail

Hogy az emberek jobban érezzék magukat a bőrükben!

Posted on 31. aug, 2012 by in coaching, csapatcoaching, teamcoaching

Bognár László barátom blogjában vendégbloggere: Balogh Zoltán, arról ír, hogy egyre több pozitív hírt zúdít ránk a hivatalos sajtó – gondolom, abban a reményben, hogy a tudatlan pórnép ettől vidámabban élje meg a hétköznapjait. A hatalom képviselőiben a történelem során mindig is élt a vágy arra, hogy erőnek erejével vidámmá és boldoggá tegyék az embereket, a népet, a választó polgárt, miközben megdöbbentően kevés példa van arra, hogy ez az akaratuknak megfelelően sikerült.

A segítő szakmákban mi is azt szeretnénk elérni, hogy jobban érezzék magukat az emberek, de ezt nem erővel, manipulációval érjük el, hanem azzal, hogy őszintén odafigyelünk partnereink érzéseire, gondolataira, igyekszünk a valóságról visszacsatolást adni számukra, majd elsősorban kérdésekkel segíteni őket abban, hogy megoldást találjanak saját problémáikra, majd tegyenek praktikus erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az általuk eltervezett dolgokat meg is valósítsák. Divatos szóval ezt a folyamatot hívjuk coachingnak, csapatcoaching-nak, a nagyon fiatal szakma képviselőit meg coach-oknak.

Kíváncsi vagyok, a coaching (ami tegyük hozzá brutális őszinteséggel, Amerikából származik) mennyire lesz elfogadott, sikeres a hazai viszonyok között, ahol tudvalevőleg sokan vagyunk félázsiai származásúak.

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail