Machiavelli öröksége a mai vezetési kultúrában

Posted on 18. feb, 2013 by in középvezetői tréning, vezetői tréning

A vezetéssel foglalkozó könyvek döntő többsége az USA-ból származik, ezért különös figyelemmel kísérem a Magyarországon élő, magyar emberek által írt vezetői könyveket.  Nagy érdeklődéssel vettem a kezembe dr. Horváth Imre jogász, a PTE Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszékének oktatója által írt „Az érvényesülés útján – Ha tábornok vagy, parancsaidra várnak tisztjeid” című könyvet, amely, ha jól értem, a jogászok vezetői felkészítését szolgálja.

A könyv számomra a legnagyobb felismerést azzal hozta, hogy megértettem, a mi kultúránkban milyen mély gyökeret vert a firenzei Niccolo Machiavelli (1496-1527) „A fejedelem” című könyve. Meggyőződésem, hogy az olvasóknak ismerősen fognak csengeni a könyv egyes gondolatai:

  • A látszat legalább olyan fontos, mint a valóság.
  • A fejedelemnek kegyesnek, hűségesnek, emberségesnek, őszintének, vallásosnak kell látszani és annak kell lenni, de lélekben mindig fel kell készülni az ellenkezőjére is, hogyha a szükség úgy kívánja, eszerint tudjon cselekedni.
  • Sohasem bízhat meg alattvalóiban.
  • A fejedelem másra bízza a kellemetlen dolgokat, például a büntetések kiszabását, a kegyelmet azonban személyesen gyakorolja.
  • A hatalom gyakorlása során az uralkodónak a róka és az oroszán tulajdonságait kell egyesítenie.
  • Minden olyan módszer és eszköz, amely a győzelmet elősegíti megengedhető, és független annak morális megítélésétől.

A politika nem szakterületem, így nem akarom megítélni, hogy ezek a tanok mennyire hatják át a mai politikai kultúrát. Mint tréner azt tapasztalom, hogy az üzleti vezetők körében eléggé erősen élnek a machiavellista hagyományok. Azt tapasztalom, hogy az üzleti élet vezetőinek (az eredmények, a „győzelem” mellett) mennyire nehéz a munkatársak igényeire, szükségleteire figyelni. E mellett azt is tapasztalom, hogy a munkatársaknak mennyire nehéz kitanulni abból, hogy „nem gondolkodom, majd megmondják, mit kell tennem”. A vezetők tele vannak azzal a panasszal, hogy a munkatársak nem eléggé lojálisak, nem eléggé becsülik meg a munkahelyüket, nem eléggé „húznak”, nem kezdeményezőek. A munkatársak szintén tele vannak panasszal, hogy kihasználják őket, hogy nem hallgatják meg a véleményüket, hogy olyan dolgokat kell csinálniuk, amiről eleve tudják, hogy annak nem lesz hatása. A helyzetet még bonyolultabbá teszi, hogy a vezetők és munkatársaik is gyors csodát várnak minden egyes tréningtől. (Tisztelet a kivételnek!)

Ilyen környezetben érthető, miért vernek nehezen gyökeret (és váltanak ki néha kifejezett ellenszenvet) a motiváció 2.0, a lapítsd le a piramist, a felhatalmazó vezető, a vezető mint edző, a tanuló szervezet, vagyis az USA-ban oly népszerű elméletek.

Mit lehet tenni? A mi tréneri módszerünk egyértelmű. Bárhol dolgozunk, elsődleges feladatunk megérteni azt a helyzetet, amelybe belecsöppentünk. A megértés után egyedi igényekre dolgozunk ki egyedi fejlesztési programot, amely bizony sok eseten az USA-ban kidolgozott módszereket is tartalmaz, de e módszereket, elméleteket, mindig a hazai körülményekhez, a megrendelők igényeihez igazítjuk.

Megosztás:
FacebookLinkedInTwitterGoogle+WhatsAppBlogger PostEmail

Tags: ,

Comments are closed.